Új Művészet 2015 jan

2015.01.23 20:43

Hagyományok és modernitás László Dániel festményén

Rembrandti kompozíció és sváb lator az Üllői úton

 

Új szakrális műalkotással gyarapodott Budapest. December óta  László Dániel festőművész Golgota című  monumentális,  8-szor 4,5 méteres festménye segíti elő az áhitatot  a Külső Ferencvárosi Szent Kereszt templomban.  (Bíró László püsök szenteli a festményt 2015 február 1 én 10:30kor kezdődő szentmisén)

Vig György

-      Hogyan közelít egy mai festő a művészettörténet egyik legtöbbet megörökített témájához, a keresztre feszített Megváltó ábrázolásához? – kérdeztük a fiatal művészt

-      Nem akartam új kompozíciót kitalálni. Eszembe sem jutna megújítani azokat az évszázadok alatt kialakult keresztény művészi hagyományokat, ahogy a keresztre feszítést ábrázolják. A másik szempontom az volt, hogy nem szerettem volna egy már létező festmény reprodukálni. Kerestem tehát egy olyan centrális kompozíciót, amelyen  még lineáris összefüggésekben áll a közép kori Golgota képekkel a szerkezet. Így találtam rá egy Rembrandt rézkarcra. Rembrandt élete végéig dolgozott ezen a rézkarcán, mintha dédelgetett terve lett volna, de végül sosem festett belőle olajképet.

-      Tehát a rembrandti gondolatot egyfajta beteljesítetlen feladatnak tekintette, amit befejezhet?

-      Akár így is tekinthetünk rá. Az eredeti képet már középiskolás korom óta nézegetem, mert nagyon szép kompozíció. Az egyházi felhívásra kiírt pályázatomban is az szerepelt, hogy én ezt szeretném megfesteni.

-      A kompozíció tehát rembrandti, a megvalósítás, az alakok azonban nagyon maiak. Hogy talált rá a modellekre?

-       Budaörsön több, mint húsz éve tartanak passió játékokat. A résztvevőket kértem meg arra, hogy álljanak nekem modellt. Készségesen segítettek, hozták a jelmezeket, lovakat, felállították a kereszteket hegy tetején. Nagy segítség volt, hiszen egy organikus hagyomány résztvevőit, művelőit használhattam modellként.

-      Kik vannak a képen?

-      Budaörsi svábok, tehát az ottani német önkormányzat tagjai. Egy közös zarándokúton kerültem kapcsolatba egyikükkel, így született az ötlet.

-      Hol rótták közösen az utakat?

-      Santiago de Compostellában még egyedül zarándokoltam el, de a Budapesttől Csíksomlyóig vezető zarándok utat már társakkal jártam végig. A Mária út kilencszázhatvan kilométer hosszú, amit negyven nap alatt tettünk meg. Az én csoportomban heten vágtunk neki az útnak, mely pünkösdkor fejeződött be Csíksomlyón. Itt ismerkedtünk meg a budaörsi passiójáték egyik résztvevőjével. Korábban nem igazán foglalkoztam egyházi témákkal, de ez a zarándokút olyan mélyen megérintett, hogy  negyven képből álló sorozatban festettem meg az El caminóról is és a Mária útról is.

-      Ezeket is láthatja a közönség?

-      Az ország több helyén is, legutóbb Sopronban állítottam ki a Mária út képeit. Egy vándor kiállítás sorozatot terveztem, melynek  az a célja, hogy a volt vármegye központok mindegyikébe eljussanak a művek. Volt már Lugoson, Aradon, Temesváron, Miskolcon, Nyíregyházán, Egerben, Kassán, Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Gyulán, Makón, Sárospatakon, Esztergomban, Pécsett. Jár már Veszprémben, Szombathelyen, Győrött. Sopron után,  Székesfehérvár (2015 01, 17.  15 óra, Szent István múzeum), Mosonmagyaróvár, Pozsony, Nyitra és Ipollyság következik.

-      Ezek szerint a vallás és a magyarság egyformán fontos maga számára?

-      Ez a kettő erősen összefügg. Amikor az El Camino-t jártam, elérkezve Szent Jakab sírjához,  én is felajánlottam az utamat. Magyarországért. Akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés: hogy miért nem itthon teszem ugyanezt? Láttam, hogy a Spanyol állam milyen szépen odaállt az El Camino mellé. A szállások árából például minden két Euro mellé hetet odatesz az állam. Aki  pedig végigját legalább száz kilométert, kap egy díszes oklevelet. Ez a diploma számunkra egy szép emlék, de ha spanyol vagy, akkor az egyetemi felvételin plusz pontokat jelent, és akkor is előny, ha állást keresel.

-      Elképzelem, nálunk mekkora felháborodás lenne egy ilyen pontrendszerből. De beszéljünk fontosabb dolgokról. Milyen mélyen épült be a vallás, a hit az életébe, művészetébe?

-      Gyerekkorom óta vallásos nevelést kaptam, rendszeresen jártunk templomba, Aztán jöttek a lázadó, ifjúsági évek. Akkoriban is foglalkoztatott a hit és a vallás, de ez áttételesen jelent meg a képeimben. Emlékszem egy csendéletemre, amin egy pohár vörös bor és egy gyertya látható. Ez számomra több volt egyszerű csendéletnél. Az El Caminoról már gyerekkoromban hallottam, de soha nem jutottam el odáig. Megnősültem, lett két gyerekünk, úgy tűnt, végleg kimarad az életemből. Ekkor kaptam egy szakmai ösztöndíjat, ami egy tanulmányútra vonatkozott. Az európai múzeumokban már sokat jártam, gondoltam egyet, és elmentem belőle az El Camino-ra. A Szent Jakab úton nem csak azt láttam, hogy Spanyolország milyen szép, milyen eredeti, hanem azt is, hogy a kereszténységnek máig tartó szerves folyamatossága van,  egy időben élhető meg megélhető a hagyomány és a jelen.

-      Merre vezet a magyar Mária út?

-      Az egész Kárpát-medencét átszeli: elvisz Csíksomlyóra és Máriazellbe is. Az északi- déli ága pedig Częstochowa-ba illetve Međugorje-be vezet.  A normafai Szent Anna réten találkozik a két ág. Nagyon szép kezdeményezés, kezd kiépülni, meg lehet találni a zarándok szállásokat is az interneten, de egyelőre elég körülményes az előkészület.

-      Mit jelent a hit az ön életében?

-      Nincs más perspektíva itt a Földön. Valaminek kell lenni az árnyékvilágon túl is.  Magam is azt gondolom, hogy az ateizmushoz kell a legelvakultabb hit, mely abban hisz, hogy minden véltlenül állt össze működő egésszé. Ez a lehetetlen ráadásul életszerűtlen is hiszen bárhová nézünk, bármit vizsgálunk, mindenütt felfedezzük az Isten jelenlétét. Mint már mondtam, korábban nem festettem Biblia-témájú képet. Most is igyekeztem a valóságot megörökíteni. Azt tudom lefesteni, amit látok. Ezen a képen is egy, a budaörsi dombon megelevenedő passió játékot festettem meg. A szereplők is valós személyek, kivéve Krisztus arcát, ami egy Velasquez képről került oda. A két lator közül az egyik én vagyok, a másik egy budaörsi srác, Mária pedig a feleségem.

-      Érdekes a fény szerepe a képben.

-      Rembrandt mestertől azt is megtanultam, hogy a fények jöhetnek bárhonnan és Ő álltalában az előtérben álló alakok mőgé rejtette a fényforásokat. Hasonlóképpen használtam a fényeket kiegészítve az égen  a napfogyatkozás látványával, melynek fényeit próbáltam megörökíteni.

-       A kép méretei adottak voltak?

-      Igen. Ez a kép a Külső-Ferencvárosi Szent kereszt plébánia templom számára készült. Ez egy harmincas években épült neo-román stílusú épület, ahol az egyik falán található, meglehetősen rossz állapotben lévő szekkó helyére kerül a képem. Pontosabban elé, hiszen a régi szekkót sem távolítják el, amit restaurátorok lekonzerválták.

 

Új 

—————

Vissza