A természetelvűség elkötelezettje
Zarándokutak látványélményei vásznon
Nemzedéktársai többségétől eltérően a 38 esztendős László Dániel, budapesti festőművész – aki a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének meghívására a Győzelem téri Helios Galériában mutatja be 26 festményét Mária út című egyéni tematikus tárlata keretében –, mintegy a divattal, az „árral” szembehelyezkedve nem a lázas kísérletezések, a csapongó útkeresések, az alternatív megoldások, a parttalan újítások elkötelezettje. A kortárs képzőművészetben az utóbbi években gyökeret vert, tért hódított stílusirányzat, a neorealizmus hívévé és eltökélt művelőjévé szegődött. Valósághűen megfestett vásznain a korszerűség a szemlélet frissességében, a téma- és motívumkezelésben, a képszerkesztésben meg a kimódolt, eleven és hatásos kromatikában, színtársításokban testesül és mutatkozik meg. Hagyománytisztelő újítóként László Dániel közvetlen benyomásait és tapasztalatait, személyes élményeit, meglátásait, érzéseit és gondolatait transzponálja, lényegíti képfelületekké. Munkáit a festőiség új szenzibilitásként meghatározott vonulatának jellegzetes jegyei uralják és egyénítik. A konkrét látványt, a közvetlen élményt legkiérleltebb festményein sikerül átemelnie elvontabb síkba: a bölcselet magasságába. A valóságelemeket, a realitás rekvizitumait, jeleneteit és viszonylatait jelképekké nemesíti: metaforákat teremt, tömény szimbólumokat vonultat fel.
Olajképei a színek gondosan mérlegelt viszonylataira, harmóniáira épülnek. A tiszta színek eleven, sugárzó színfoltokként történő egybeszerkesztése egy olyan figurativitással párosul László Dánielnél, amely maradéktalanul elegendő ahhoz, hogy a festmények narratívak legyenek, ám a figurák minden individuális karaktert hordozó jellemző jegyek nélkül jelennek meg. Az emberalakok háttal, oldalukkal, sziluettjükkel, árnyékukkal vagy tükörképükkel szerepelnek a kompozíciókban.
A temesvári Helios Galériában bemutatkozó László Dániel Budapesten született 1976-ban. A művészeti szakközépiskolát valamint a Képzőművészeti Egyetem festészeti szakát szülővárosában végezte. Károlyi Zsigmond növendékeként diplomázott 2001-ben. A Fiatal Művészek Stúdiójának 1999 óta tevékeny tagja, 2003-tól kezdve a Magyar Alkotóművészek Egyesülete is tagjai sorába fogadta. Ugyancsak 2003-tól kezdődőleg a nevét Tiziano egykori műhelyétől kölcsönvevő Sensaria Képzőművészeti Egyesület alapító elnöke. Az egyik legelismertebb magyarországi kortárs képzőművészeti csoportnak számító Sensaria tagjait – korábbi egyetemi évfolyamtársait – maga köré gyűjtve számtalan alkalommal szervezett és rendezett kiállítást Budapesten és az anyaország több más városában. Alkotóként és kiállító művészként fölötte tevékeny és termékeny.
Másfél évtized leforgása alatt közel félszáz egyéni tárlatot rendezett, s festményeivel számos csoportos kiállításon, országos seregszemlén, rangos megmérettetésen szerepelt – rendkívül sikeresen. Több szakmai díjjal, érdem-plakettel és ösztöndíjjal jutalmazták, ismerték el tehetségét és művészetét. A 2008-ban elnyert KOGART-ösztöndíj összegét nem egy klasszikus értelembe vett külföldi tanulmányútra, hanem a El Caminón, a Franciaország déli határától a spanyolországi Satiago de Compostelláig vezető, 960 kilométeres Szent Jakab-zarándokút – amelynek történetét a Temesvárról Németországba elszármazott történész, Kakucs Lajos tárta fel, tekintette át –, megtétele, bejárása költségeinek fedezésére fordította. A gyalogos vándorlás, a szellemi és érzelmi elmélyülés, önvizsgálat és meditáció 2009-ben 40 napig tartott. Fényképezőgépe valamint egy akvarelltömb segítségével örökítette meg a látottakat, a megfigyelteket, az átélteket. Negyven festményben idézte fel műtermében aztán élményeit, az út jellegzetes és elgondolkoztató mozzanatait.
Budapesttől Csíksomlyóig újabb 960 kilométert tett meg ugyancsak gyalogosan 2010-ben a „Mária-úton”, amelynek 450 km-es nyugati szakaszát, az ausztriai Mariazellig 2011-ben magányosan járta, tapodta végig. Fotó- és diafelvételeket készített, amelyek alapján a vetítőt is segítségül hívva 60 olajképet festett. A Mária-út sorozatának festményeit, amelyek „színvilágukban, kompozíciós elrendezésükben a fotó realitását idézik”, immár több magyarországi településen állította ki, mutatta be. Temesvárra Pécsről érkezett az anyag. A ciklus egy másik része a temesvári tárlattal párhuzamosan, azzal egyidejűleg a nagykárolyi Károlyi-kastély kiállítótermében került bemutatásra. A Béga-parti városból Aradra, onnan pedig Lugosra fog majd átkerülni a 26 ecsettel festett olajkép, ahol az Alfa illetve a Pro Arte galériákban szemlélhetik meg május második illetve június első felében az érdeklődők, a művészetbarátok.
Nem kimerevített időpillanatokat ragad meg és ábrázol László Dániel, hanem a természet, az építészet, a művészet, a vallásos áhítat, a fennköltség és a profán köznapiság szimbiózisának, szerves összefonódásának és folyamatos kölcsönhatásának, a valóság kimeríthetetlen gazdagságának, káprázatos sokarcúságának tudatosítására, felmutatására törekszik, összpontosít. Festménysorozatának a mélységes Mária-tisztelet a vezérmotívuma, a központi témája. Több festményén is a Szűzanya alakját ábrázoló, megidéző oltárképeket, szobrokat, festményeket az oltalmába ajánlott templomokat, kápolnákat, kegyhelyeket festette meg a művész. A szakrális épületek és belső terek boltíves, gyertyafényes ünnepélyességét, barokkos pompáját, túldíszítettségét, a imádkozó sokaság és a szertartások magasztosságát mintegy ellenpontozandó, László Dániel „meggyőző ecsetkezeléssel, magabiztos rajzi és festői eszközkészlettel” jelenítette meg képein a templomok málladózó falait, üres padsorait, a sarokba állított zászlókat, a megviselt útszéli feszületeket, elhanyagolt külsejű emlékjeleket is. Rögzítette az omladozó kunyhók, fészerek, a szálláshelyek megterített és le nem szedett asztalainak látványát is. Nyitott szemmel, mindenre fogékonyan szemlélődött, dokumentálódott. Hite, vallásossága nem tompította el, nem semlegesítette, nem írta felül józan megfigyelő- és ítélőképességét és hajlamát.
A Csíksomolyóra vagy Máriazellbe vezető zarándokutak változatos domborzatú vidékeken, eltérő arculatú településeken vezetnek, réteken, szántókon, dombhátakon, erdőkön és völgyeken kanyarognak át. László Dánielt magának a göröngyös, tócsás, kaptatós útnak, s azt szegélyező tájnak és teremtett tárgyi környezetnek, térelemeknek a látványa sem hagyta közömbösen, érzéketlenül. A látványelvű meg az analitikus szemléletet leleményesen érvényesítve biztos ecsetvonásokkal vitte vászonra a megismert tájak nagy zöld, sárga és barna foltjainak lírai összhangját. Különleges, eleven színek sugározta poétikus hangulatot teremt képein László Dániel.
Magas színvonalú, tematikájában, szemléletében és megmódolásában egységes és igényes, műfajilag változatos, többrétű tárlatával László Dániel előnyösen, fölötte sikeresen mutatkozott be Temesvárott is, továbbgyarapítva megvalósításai, eredményes szereplései fölötte hosszú lajstromát.
Szekernyés János